Hagyományok
Sceneggiata
A sceneggiata az operett műfajának sajátos nápolyi változata. Kizárólag nápolyi nyelvjárásban adják elő. A leggyakrabban szerelmi árulásokról, személyes csalódásokról szól, valamint a bűnözés a fő témájuk. Az I. világháborút követően alakult ki, és azóta töretlen sikere van a helyi lakosság körében. A sceneggiatákból származik számos világhírű nápolyi sláger, mint például a Lacreme napuletane, amelyet 1925-ben írt Libero Bovio és Francesco Buongiovanni. A sceneggiaták esetében, az amerikai musicalokkal ellentétben, a cselekmény egy dal köré épül, emiatt van az, hogy egy-egy dal (pld. Lacreme napuletana) sokkal híresebb és időt állóbb lesz, mint maga az egész alkotás. A leghíresebb sceneggiata a Zappatore (magyarul A rögtörő), melyet 1929-ben írt Libero Bovio és többször is megfilmesítettek, legutóbb 1980-ban. A történet egy nehéz körülmények között élő földművesről szól, aki minden áldozatot meghoz, hogy fiát kellő iskoláztatásban részesítse, ennek ellenére a fia eltávolodik tőle, sőt le is tagadja.
Pulcinella
Pulcinella a nápolyi karneválok és fesztiválok elmaradhatatlan alakja. Leggyakrabban púposként ábrázolják (Nápolyban úgy tartják, hogy a púpos férfiak szerencsét hoznak), bő, fehér zubbonyban és fehér kalappal. Maszkja fekete, horgas orral. A jókedvű, balkezes embert reprezentálja, aki örökké szegény és éhes, de énekével és mandolinja segítségével mindig felülkerekedik problémáin.
Nápolyi mandolin
A mandolin a nápolyi népzene alaphangszere. A nápolyi mandolin a legrégebbi (a 18. század közepén jelent meg), leghagyományosabb változat. Cseppszerű formája, nagyon öblös, domború teste van, ovális hanglyukkal, a húrláb magasságában megtört tetővel. A nyak a 10. bundnál csatlakozik a testhez. A helyi népdalokat, a canzone napolitana-kat ezen a hangszeren játsszák.
Zampogna és ciaramella
A zampogna a dudának a nápolyi változata, a ciaramella pedig egy kétsípú oboa-szerű hangszer. A hagyományok szerint karácsony idején a város utcáit vidéki pásztorok népesítették be, akik zenéjükkel szórakoztatták a lakosokat. Napjainkban azonban egyre inkább kiszorítják őket a karácsonyi énekek.
La smorfia
A La smorfia egy nápolyi hagyomány, amely az álmokat magyarázza és számokhoz rendeli hozzá. Sok nápolyi ezzel a módszerrel határozza meg a számokat, amelyeket később majd megjátszik majd a lottón. Például, aki Istenről álmodik, az 1-es számot játssza meg; aki őrült emberről az a 22-t; a rémálom, a 90-es számot jelenti.
Nápolyi konyha
Nápoly a pizza őshazája. A modern pizza feltalálását nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro... e basta cosi sütödében dolgozott, és 1889-ben a savoyai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom), és készítője a királynéról nevezte el. A Melanzane alla parmigiana szintén tipikus nápolyi étel: padlizsán szeletek összesütve mozzarella sajtban, parmezán sajtban, paradicsom szószban.
Híres nápolyi cukrászsütemények a babá (hazánkban szavarinként ismert), a sciú (csokoládé vagy kávékrémmel megtöltött tészta) és a pastiera (többrétegű, rizsből vagy lágyított búzából készült sütemény). Nápolyi különlegesség a Sfogliatella, amely leginkább a croissanthoz hasonlít. A nápolyi konyhából alakult ki az olasz-amerikai konyha.
Camorra
A camorra egy, a szicíliai Cosa Nostrához hasonló maffia szervezet, mely Nápolyban és a környékén tevékenykedik. A 19. században alakult meg a Bourbon uralkodók titkosrendőrségeként. Szicíliai megfelelőjéhez hasonlóan elsősorban kalóztevékenységet folytatott. Ugyanakkor örökölte a maffia felépítését is: számos egymással háborúzó klánból áll, amelyek között gyakoriak a halálesetekkel járó leszámolások. A nápolyi feketegazdaságot gyakorlatilag a camorra irányítja.
Vallás
Az ókor során a város lakosságának összetétele miatt a római illetve a görög vallás volt túlsúlyban, ugyanakkor a számos itt lakó alexandriai kereskedő miatt egyiptomi vallási szentélyek is voltak a városban. A 4. századtól kezdve a kereszténység vált általánosan elterjedtté. I. Constantinus császár törvényesítette a keresztény istenhitet, és II. Theodosius császár a Római Birodalom államvallásává tette. A Pápai Államhoz való relatív közelsége miatt, illetve az uralkodóházak (Stauffenek, Anjouk, Aragóniaiak, Bourbonok) vallása miatt a római katolikus vált a domináns vallássá Nápolyban. A város több mint 90%-a katolikus, illetve a lakosság több, mint 80%-a templomjáró katolikus. A mély vallásosság bizonyítéka a rengeteg házioltár, illetve a számos templom. A város védőszentje Szent Januarius (olaszul San Gennaro), akinek ereklyéit a nápolyi dómban őrzik.
A sceneggiata az operett műfajának sajátos nápolyi változata. Kizárólag nápolyi nyelvjárásban adják elő. A leggyakrabban szerelmi árulásokról, személyes csalódásokról szól, valamint a bűnözés a fő témájuk. Az I. világháborút követően alakult ki, és azóta töretlen sikere van a helyi lakosság körében. A sceneggiatákból származik számos világhírű nápolyi sláger, mint például a Lacreme napuletane, amelyet 1925-ben írt Libero Bovio és Francesco Buongiovanni. A sceneggiaták esetében, az amerikai musicalokkal ellentétben, a cselekmény egy dal köré épül, emiatt van az, hogy egy-egy dal (pld. Lacreme napuletana) sokkal híresebb és időt állóbb lesz, mint maga az egész alkotás. A leghíresebb sceneggiata a Zappatore (magyarul A rögtörő), melyet 1929-ben írt Libero Bovio és többször is megfilmesítettek, legutóbb 1980-ban. A történet egy nehéz körülmények között élő földművesről szól, aki minden áldozatot meghoz, hogy fiát kellő iskoláztatásban részesítse, ennek ellenére a fia eltávolodik tőle, sőt le is tagadja.
Pulcinella
Pulcinella a nápolyi karneválok és fesztiválok elmaradhatatlan alakja. Leggyakrabban púposként ábrázolják (Nápolyban úgy tartják, hogy a púpos férfiak szerencsét hoznak), bő, fehér zubbonyban és fehér kalappal. Maszkja fekete, horgas orral. A jókedvű, balkezes embert reprezentálja, aki örökké szegény és éhes, de énekével és mandolinja segítségével mindig felülkerekedik problémáin.
Pulcinella (Wikipedia)
Nápolyi mandolin
A mandolin a nápolyi népzene alaphangszere. A nápolyi mandolin a legrégebbi (a 18. század közepén jelent meg), leghagyományosabb változat. Cseppszerű formája, nagyon öblös, domború teste van, ovális hanglyukkal, a húrláb magasságában megtört tetővel. A nyak a 10. bundnál csatlakozik a testhez. A helyi népdalokat, a canzone napolitana-kat ezen a hangszeren játsszák.
Zampogna és ciaramella
A zampogna a dudának a nápolyi változata, a ciaramella pedig egy kétsípú oboa-szerű hangszer. A hagyományok szerint karácsony idején a város utcáit vidéki pásztorok népesítették be, akik zenéjükkel szórakoztatták a lakosokat. Napjainkban azonban egyre inkább kiszorítják őket a karácsonyi énekek.
La smorfia
A La smorfia egy nápolyi hagyomány, amely az álmokat magyarázza és számokhoz rendeli hozzá. Sok nápolyi ezzel a módszerrel határozza meg a számokat, amelyeket később majd megjátszik majd a lottón. Például, aki Istenről álmodik, az 1-es számot játssza meg; aki őrült emberről az a 22-t; a rémálom, a 90-es számot jelenti.
Nápolyi konyha
Nápoly a pizza őshazája. A modern pizza feltalálását nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro... e basta cosi sütödében dolgozott, és 1889-ben a savoyai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom), és készítője a királynéról nevezte el. A Melanzane alla parmigiana szintén tipikus nápolyi étel: padlizsán szeletek összesütve mozzarella sajtban, parmezán sajtban, paradicsom szószban.
Pizza margherita (Wikipedia)
Híres nápolyi cukrászsütemények a babá (hazánkban szavarinként ismert), a sciú (csokoládé vagy kávékrémmel megtöltött tészta) és a pastiera (többrétegű, rizsből vagy lágyított búzából készült sütemény). Nápolyi különlegesség a Sfogliatella, amely leginkább a croissanthoz hasonlít. A nápolyi konyhából alakult ki az olasz-amerikai konyha.
Pastiera (Flickr by Yuichi.sakuraba)
Camorra
A camorra egy, a szicíliai Cosa Nostrához hasonló maffia szervezet, mely Nápolyban és a környékén tevékenykedik. A 19. században alakult meg a Bourbon uralkodók titkosrendőrségeként. Szicíliai megfelelőjéhez hasonlóan elsősorban kalóztevékenységet folytatott. Ugyanakkor örökölte a maffia felépítését is: számos egymással háborúzó klánból áll, amelyek között gyakoriak a halálesetekkel járó leszámolások. A nápolyi feketegazdaságot gyakorlatilag a camorra irányítja.
Vallás
Az ókor során a város lakosságának összetétele miatt a római illetve a görög vallás volt túlsúlyban, ugyanakkor a számos itt lakó alexandriai kereskedő miatt egyiptomi vallási szentélyek is voltak a városban. A 4. századtól kezdve a kereszténység vált általánosan elterjedtté. I. Constantinus császár törvényesítette a keresztény istenhitet, és II. Theodosius császár a Római Birodalom államvallásává tette. A Pápai Államhoz való relatív közelsége miatt, illetve az uralkodóházak (Stauffenek, Anjouk, Aragóniaiak, Bourbonok) vallása miatt a római katolikus vált a domináns vallássá Nápolyban. A város több mint 90%-a katolikus, illetve a lakosság több, mint 80%-a templomjáró katolikus. A mély vallásosság bizonyítéka a rengeteg házioltár, illetve a számos templom. A város védőszentje Szent Januarius (olaszul San Gennaro), akinek ereklyéit a nápolyi dómban őrzik.
A nápolyi dóm (Flickr by Argenberg)